Az állatok főként három okból húzódnak az emberi környezet közelébe:
Élelemkeresés: A téli hónapok után a vadállatok (őzek, nyulak, vaddisznók, borzok) éhesen indulnak táplálék után. A friss hajtások, zsenge növények, vetemények vonzó célpontok.
Ivóvízforrás keresése: Tavasszal még nem minden természetes vízforrás állandó, így az állatok gyakran keresnek itatót, vízgyűjtőt vagy locsolóvízzel teli edényeket.
Élőhely zsugorodása: Az emberi terjeszkedés, erdőirtások, mezőgazdasági művelés miatt egyre kevesebb természetes élőhely marad számukra – így gyakrabban jelennek meg lakott területeken.
Vaddisznók: Feltúrják a gyepet, elpusztítják a frissen ültetett zöldségeket, földlabdás növényeket kiforgatnak.
Őzek és szarvasok: Lelegelik a rügyeket, hajtásokat, megrágják a cserjéket, facsemetéket.
Nyulak: Főként a zsenge veteményeket, salátákat, répaleveleket dézsmálják.
Sünök, borzok: Ritkábban okoznak jelentős kárt, de a puha földbe vájt járataik miatt megsérülhet a gyökérzet.
Madarak (pl. seregélyek, rigók): Gyümölcsérés idején tömegesen károsíthatják a termést.
Kerítés megerősítése: A legjobb védekezés a fizikai akadály – erős drótkerítés, akár részben földbe süllyesztve a vaddisznók ellen.
Riasztók, mozgásérzékelők: Hang- vagy fényjelzéssel működő riasztók segíthetnek, bár az állatok idővel hozzászokhatnak.
Növénytársítás, szagriasztás: Egyes növények (pl. fokhagyma, levendula) illata taszító lehet bizonyos állatok számára.
Itatók elhelyezése a kert szélén: Ha már megjelennek, irányított vízforrással elcsábíthatók a veteményestől.
A tavasz nemcsak a természet, hanem a vadon élő állatok aktív időszaka is. A fagyok után a veteményesek új veszélyforrást kapnak – nem a hideg, hanem az éhes látogatók formájában. A megfelelő védekezéssel azonban minimalizálhatóak a károk, és békésen megférhet egymás mellett ember és állat – ha nem is ugyanabban a kertben.
